Akinek van kiskertje, és cukkinivel is foglalkozik, tudja, hogy ha az egyszer beindul, mindent ellep a cukkini. Mert az ember nem tudhatja előre, hogyan sikerül, elviszi a jég, a bogár vagy a fertőzés a felét, tavaly is annyi volt, idén is elbírunk vele... Szóval most 10 fészekből 9 lett, mindegyikben 2-3 növény is kinőtt, hát szépen terem.
Így hát ma reggel kimentünk hátra a cukkinihez és leszedtük a főzeléknek való nagyobbakat, mert ha otthagyjuk, felmagzik, és az nem jó ugyebár. És különben is, mikor főzzön az ember hadseregnek való adagot, ha nem az év (valószínűleg) legmelegebb napján? Semmi gond, a cukkinifőzelék hamar megvan, nem kell sok gáz hozzá, félidőben már berántható...
Hét darab cukkinit találtunk előrehaladott állapotban, az egész nem több, mint 10 kiló. Gondoltuk, ez biztosan elég lesz kettőnknek ebédre, ha marad, hát lefagyasztjuk...
Gyorsan megmostuk, meghámoztuk, hosszában kettévágtuk, a magos belsejét kikapartuk, hipphopp meggyalultuk, lett 5 kiló és 70 deka tiszta cukkinireszelékünk. Ez már használható kiindulási alap volt az összetevők kiszámításához. Meg se mertük saccolni, mert ekkora mennyiséggel még soha nem találkoztunk, mi lesz, ha a becslés hibás? Viszont tudtuk, fél kilóhoz mennyi mit szoktunk használni, gyorsan kiszoroztuk, miből mit teszünk bele.
Kicsit furcsa volt megreszelni 12 gerezd fokhagymát és hat kis fej vöröshagymát, de azért nem okozott fennakadást. Kicsi sóval összekeverve, nem barnul meg a levegőn, míg a fellépésére vár. Az idén különösen szép hagymáink termettek, és persze finomak is, öröm reszelni, öröm megenni.
A probléma inkább az edényeknél jelentkezett; nem volt megfelelően nagy lábosunk a cukkinihez, elő kellett venni a befőző lábost. Tettünk az aljára fél liter vizet, beborítottuk a cukkinit, utánaküldtünk 14 kávéskanál ételízesítőt, és nyomás fel a gázra.
A rántásnak is egy szép zománcú másfél literes lábost választottunk.
A rántásnak is egy szép zománcú másfél literes lábost választottunk.
Mire a cukkini felforrt, 10 deka vaj került a rántás lábosába, felforrósítottuk, és rá 10 deka finomlisztet, hadd fortyogjon. A biztonság kedvéért habverővel kevertem, nem vagyok sem artista, sem varázsló, sem különösebben szerencsés, viszont annál inkább elővigyázatos. Megvártam, míg kicsit bepirul a liszt, ekkor hozzákevertem a hagymareszelékeket, na itt tudtam igazán kihasználni a habverőt. Amikor szépen kijött a hagymaszag, félrehúztam, tettem bele három kávéskanál pirospaprikát, elkevertem, és fél kiló tejföllel dúsítottam.
Belekevertem az akkor már kb. 5 perce forrongó cukkinibe, jól szétkevertem, és további 5-6 percig kevergetve forraltam, hogy kimenjen belőle a lisztes íz.
Ezalatt bejött a kertből egy jó marék zsenge kapor, kevergetés közben megmostam és apróra is vágtam. Mikor elzártam a gázt a cukkini alatt, megvártam, míg a forrás buborékjai elcsendesednek, és akkor kevertem bele a kaprot. Hagytuk, hadd langyuljon, ilyen melegben még hidegen is jó volna. Hideg sültet ettünk hozzá feltétnek, isteni volt.
Egyedül a fagyasztó nyögött méltatlankodva, mikor kiporcióztuk és már eléggé lehűlt ahhoz, hogy zaklassuk a főzelékkel.
A pontos receptet a Kifőzdén megtalálod.
Egyedül a fagyasztó nyögött méltatlankodva, mikor kiporcióztuk és már eléggé lehűlt ahhoz, hogy zaklassuk a főzelékkel.
A pontos receptet a Kifőzdén megtalálod.
