2011. december 29., csütörtök

Kocsonya, ABÁLT SZALONNA, disznósajt

ABÁLT SZALONNA

Mi kell hozzá?

Disznóvágás, csak így, egyszerűen. De ha nem akarsz a lakótelepi konyhádban disznót ölni, főzz egy jó kocsonyát, abálének az is megteszi. És még egy jó kocsonyád is lesz. Csempéssz a lébe 2-2,5 órára egy szép darab tokaszalonnát, és a lényeg meg is van.

Az a pompás lé, ami a csülkök, körmök, fülek-farkok, zöldségek ízét hordozza, gyönyörűen átjárja a tokaszalonnát, különösen a húsos részeit. És a tokaszalonna is átadja az ízét a kocsonyahúsnak, vagyis minden szereplő jól jár, különösen az, aki a végén az egészet megeszi finom, ropogós héjú, foszlós bélésű félbarna kenyérrel, némi savanyított gyufapaprikával... 
Hát egészen elérzékenyülök itt a nagy blogolásban, mindjárt kirohanok a konyhába...
Ugyanis ott díszeleg az ablakban az abált szalonna, még langyos, még nem jó, be kell hűteni egy éjszakára, hogy összeérjenek az ízei, de legalább nézegethetem...

Hogyan készül?

Mosás-borotválás után a tokaszalonnát is leforrázom és lehabozom a többi kocsonyacuccal, majd félreteszem, hogy a kocsonya főjön 2-3 órányit, kezdjenek az ízek vándorolni, mire beleteszem a tokaszalonnát. Addig főzöm, pöfögtetem csendesen, míg a bőre is elég puha lesz, ez vastagságtól függően két- két és fél óra.

Közben van időm, megpucolok egy fej fokhagymát, sóban összetöröm, beleteszem egy vizespohárba, adok hozzá egy csipetnyi őrölt köményt és három púpos teáskanálnyi pirospaprikát. Hozzákanalazok annyi abálét, amennyivel sűrű, lekvárszerű masszát keverhetek.
Ha megfőtt a tokaszalonnám, kiveszem egy tányérba, és megkenem a fokhagymás paprikamasszával egy lapos kiskanál segítségével. Ezután borotvaéles késsel beirdalom keresztbe-hosszába, 2-3 centinként. Csak húzom a kést magam felé, nem tolom, nehogy széttépjem a puha húsos részeket. Nagyon vigyázok, hogy át ne vágjam a szalonnát, mert sokszor a saját súlyától szétnyíló szalonna kimélyíti a bevágást, szóval inkább lassan, több részletben vágok, hogy szét ne szakadjon.

Az irdalásokba ujjammal belekenem a piros masszát, jól bedörzsölöm, hogy mindenhova jusson. Ha kész, állni hagyom kicsit, amíg kimosakszom és összeégett ujjamat vigasztalom. Ha vége a szertartásnak, meghintem mindenütt a szalonnámat pirospaprikával, hogy szép matt legyen és bíborszínű.
Azután megvárom, míg annyira lehűl, hogy a hűtőbe tehessem másnap reggelig. Akkorra már eléggé összeérnek az ízek ahhoz, hogy fogyasszuk. Fóliával letakarva teszem vissza a hűtőbe, nehogy kiszáradjon és kikeményedjen.

Nem zavar, ha vastag rajta a massza, vagy a pirospaprika rétege, sőt, szeretem is. Nem kenem-szórom csípőspaprikával, a csípőspaprika illata más, engem zavar, a nők nem is szeretik, én is inkább csípős savanyúsággal eszem, vagy bogyiszlói paprikával, mert nyáron is lehet abált szalonnát csinálni, ha nem is kocsonyával. Kocsonyát is lehetne nyáron csinálni, mert elfagyasztható minden hozzávaló, de az asszonyok olyan furcsán évszakhoz kötöttek (ki látott már nyáron kocsonyát, az téli eledel?), jobb a békesség.

Az eredeti teljes recept a Kifőzdén látható: www.kifozde.hu.

2 megjegyzés: